Mihalik Zsolt

Hetvenkedéseim

A Tanár Úr volt tanítványaként és barátjaként, nem tehetek mást, mint idézem őt: \"Na. Timike. Úgyse érti ezt senki, nem igaz?\" Így hát, szívbéli szeretettel, az értelmet mellőzve, ekképpen csatlakoznék az előttem szólóhoz: Ja-vallás Hogyan is feledhetné a kondás, akin átgázolt a konda, s most hanyatt fekvén, az eget dalban káromolva, szittyogva lesi jobbra a ronda foltba félrecsorgó véreret, a reggeleket. Hogy harsonaszóra csapta ki az ablakot, és szerelmének személye a szobájába belépve dús haját eresztette neki függönyül? Szolgáljon ez emlék reményül, álljad a nótát vitézül, csak ne felejtsd el végül a szád sarkából lenyalni a sarat.