Szegedy-Maszák Marianne

Csókolom a kezét

Szegedy-Maszák Marianne szülei, Hanna és Aladár Budapesten találkoztak és szerettek egymásba 1940-ben. Aladár pályája felfelé ívelt a külügyminisztériumban – harcos antifasisztaként éppen tárgyalásokat folytatott a Szövetségesekkel, amikor letartóztatták és Dachauba deportálták. Hanna Weiss Manfréd, a híres csepeli Weiss Manfréd-művek alapítójának unokájaként sokáig élvezhette az asszimilálódott zsidó iparbáró családjának fényűző, nyugalmas életét, amíg az országban egyre erősödő antiszemitizmus, majd a német megszállás halálos veszélybe nem sodorta őt és egész rokonságát. A család végül egy Heinrich Himmlerrel kötött titkos alkunak köszönhetően menekült meg, melynek értelmében vállalatbirodalmukért és minden vagyonukért cserébe szabadon távozhattak a semleges Portugáliába. Hanna és Aladár két évig semmit nem tudtak egymásról, szerelmük mégis kiállta az idő és a történelem próbáját. Végül a háború lezárulta után, 1945-ben házasodtak össze Budapesten, ahonnan rögtön tovább is indultak Washingtonba, ahol Aladár Magyarország megbízott követeként igyekezett minél előnyösebb kapcsolatokat kialakítani az új magyar vezetés és az Egyesült Államok között. Ám amikor Magyarországon egy rövid, reményteljes időszak után valósággá vált a kommunista hatalomátvétel rémképe, Aladár önként lemondott tisztségéről, és emigránsként az Államokban maradt a feleségével. Leányuk, Szegedy-Maszák Marianne a szülei által írt leveleken, memoárokon és családi emlékein keresztül meséli el a történetüket, mely szétválaszthatatlanul összefonódott Magyarország és Európa történelmével.