Bukowski, Charles

Nők

Bukowski hosszú éveken át csak versekkel és novellákkal kísérletezett, de az igazi áttörést a néhány hét alatt megírt első regénye, a Posta hozta meg számára 1971-ben. Nem véletlenül: hibátlan alkotás, egyik legjobb munkája, bár elég nehéz bármilyen rangsort felállítani művei között.

Az 1978-ban megjelent Nők a siker első éveinek története, és ugyancsak igazi remekmű. Az író alteregója, Henry Chinaski immár nem kézbesítőként tengeti nyomorúságos életét, hanem sikeres íróként utazgat felolvasásokra, és közben persze iszik rendületlenül, másnaposan ébred, tovább iszik, és a változatosság kedvéért ismét másnaposan ébred. Hírnevének köszönhetően pedig immár a regény címében említett nők között is kedvére válogathat.

Persze azért a Nők nem csak ennyi. A szerzőről készült egyik portréfilmben az interjú készítője azt találja mondani: Aki olvassa a Nők című könyvét, annak az a benyomása támadhat, hogy önnek a nő csupán egy far meg két mell. Bukowski nevetve csóválja a fejét, és azt feleli: Jaj, ne. Olvasta, és csak ennyit fogott fel belőle? ...Maga elbaszott egy alak.

Charles Bukowski (1920-1994) egy kicsit kilóg a huszadik század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem volt harcias. Önéletrajzi ihletésű regényeiben, amelyeknek főszereplője alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsbavágó humorral és bölcsességgel. Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumokat nem ismerő életmódja miatt sokan rajongtak és rajonganak érte, de ő köszönte, nem kért belőle, sőt, ha lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), az embereket és főleg az írókat. Charles Bukowskinak mára világszerte kultusza lett, beleértve Magyarországot is.