Agnès Ledig

Egy lépés a boldogság

„Könnyűnek érzem magam. Olyan, mintha vattával kitömött rongybaba lennék. Körülöttem minden vakítóan fényes. Olyan, mintha egy felhőn ülnék. Szép idő van. A tenger felett repülök, a hullámok a homokpartot nyaldossák. Megpillantom a bretagne-i kis házat, a partot, ahová futni mentünk Jérôme-mal. Lulu ott van a homokban, újra meg újra megtölti a vödrét, majd felfordítja. Pault látom, velem szemben áll, szélesen rám mosolyog. Szomorúnak tűnik. De azért mosolyog rám. Vörös a szeme. Bizonyára megint hagymatortát készített. És aztán hirtelen leszáll az éj, már nem vattával kitömött baba vagyok, elnehezültem, mint az ólom, már nem repülök, zuhanok lefelé, és hallom, hogy Paul felüvölt: »Mit csinál ez az őrült?«”

Agnès Ledig (1972) francia író, végzettsége szerint szülésznő. Regényírással akkor kezdett foglalkozni, amikor három gyermeke közül az egyik leukémiában meghalt. Második könyve, az Egy lépés a boldogság 2013-ban elnyerte aPrix Maison de la Presse-t. A szerző családjával egy kis elzászi faluban él. Magyarul ez a regénye olvasható először.

Julie jó ideje nem hisz már a tündérmesékben. Egy szupermarketben pénztáros, és egyedül neveli kisfiát, az óvodás Lulut, aki az egyetlen fénysugár az életében. Egy szürke, borongós napon aztán nagyot fordul vele a világ: a jómódú, középkorú Paul – aki nemrég vetett véget kiüresedett házasságának – nagylelkűen meghívja őt kisfiával együtt tengerparti házába, Bretagne-ba. Velük tart Paul fia, Jérôme is, a kissé kiégett orvos, akinek a felesége pár héttel korábban lett öngyilkos. A kis Lulunek köszönhetően a három felnőtt életébe lassan visszatér a vidámság és az optimizmus. Hazafelé azonban beléjük rohan egy autó…

Agnès Ledig történeteinek legdrámaibb epizódjaiba is képes reményt és humort csempészni. Az Egy lépés a boldogság hol könnyeket csal az ember szemébe, hol nevetésre, az élettel való megbékélésre késztet.