Paul Hut

Európa

...A helyiség megvilágítása az igazi napfény hatását keltette, amitől az embernek olyan érzése támadt, mintha a szabadban lenne. Ehhez még hozzávéve a mesterségesen előállított, egyetlen molekulából növesztett, és nem pedig gyártott, minden szögletességet nélkülöző bútorzatot, valamint azt a cseppet sem elhanyagolható tényt, miszerint mindez ezerkétszáz méterrel a felszín alatt van, egyértelműen az alkotók zsenialitása iránti csodálatra késztette a szemlélőt. A szobában tartózkodó fehér ruhás nő, Dr. Greace Augustin ugyan már az ötvenes éveiben járt, de az öregedés jelei csak a szemei körüli pár szarkalábban mutatkoztak meg rajta. Hosszú szőke haja természetes színben tündökölt, izmai pedig fiatalos feszességgel ütöttek át testhez álló öltözékén. Az egész lényéből tettre kész energia sugárzott, amint éppen az asztal szerepét betöltő tárgy felett lebegő hasonló öltözékű Dr. Mendez holografikus képét nézte. − Haladás és béke Dr. Augustin. − hallatszott a férfi hangja, valami pontosan meg nem határozható helyről, olyan hatást keltve ezáltal, mintha ő maga is teljes fizikai valójában a szobában tartózkodna. − Előzetesen egyetlen képletben sem számoltunk a rendőrnővel. Nem fogja ez felborítani a terveinket? − Utólagos elemzéseket végeztem, és úgy vélem, Miss Hernandez még a hasznunkra is lehet, mert rendkívül hatásosan eltéríti a gyanút a Carlstonnal való kapcsolatunkról. − Ezt hogy érti? − értetlenkedett a hívó. − A jelek szerint Königék úgy vélekednek, hogy Hernandez az a személy, akit mi irányítunk. − Az jó. − hagyta helyben a férfi, akit szemmel láthatóan, az általa feltett kérdés ellenére teljesen más aggasztott. − Amúgy vélhetőleg a Mariushoz tartanak. Szerencsére sikerült lerázniuk az üldözőiket, és úgy néz ki, ezúttal tényleg csak kettesben. Remélem, ez így is marad, mert nagyon nem szeretném, ha ugyanolyan mészárlás lenne a vége mint az alapítványnál. − Én sem! Viszont az semmiképpen sem jó, ha amazok elvesztették a nyomukat. − aggodalmaskodott Greace. − Akármilyen veszélyes is, de el kell hitetnünk az ellenfeleinkkel, hogy ők irányítják az eseményeket! Csak így lesz elég időnk, véghezvinni a tervet... apropó, amúgy hogy haladunk vele? − A befejezés stádiumába értünk. − válaszolt a férfi, egyértelműen kissé neheztelve, Greace nem túl megnyugtató elképzelései hallatán. − Viszont a számítógépes szimulációktól eltekintve, biztosan nem fogjuk tudni letesztelni az éles bevetés előtt. Ami számításaink szerint mintegy huszonhét százalékkal növeli meg a veszélyességi tényezőt. Mondjuk még így is, szűken ugyan, de benne vagyunk a biztonsági zónában... − Időben ez mennyi? − szakította félbe Greace. − Még legkevesebb tíz nap kell...