Venko Andonovszki

Boszorkány

A 17. századi Zágrábba nagyhírű teológus érkezik Párizsból az inkvizíció segítségére. Benjamin atya valaha egy helyi vízimalomból indult útjára, most visszatér gyermekkora színhelyére. A hatóságok egy fiatal, vörös hajú boszorkányt keresnek, egy titokzatos idegen nőt a távoli Makedónijából, a bogumilok földjéről, aki rontással vette el gazdag férje erejét. Egy ifjú szerzetestanonc nehéz feladat előtt áll: rá kell jönnie, boszorkány-e a boszorkány, s hol rejtőzik az ördög? Mindeközben napjainkban az ószláv nyelv szkopjei tudósa és egy vörös hajú medika útjai is keresztezik egymást, s e találkozások rejtélyes módon a 17. századi történethez vezetnek vissza. Vagy csak játék az egész, a nagy kavarodás csak egy sértett, megtestesülni vágyó narrátor műve?

Egy író jegyzetfüzetét titokban fellapozni izgalmas, ám veszélyes vállalkozás, amellyel könnyen magunkra vonhatjuk egy műhelytitkaira kényes tollforgató haragját. A Boszorkány olvasója mégis óhatatlanul elköveti ezt a hibát. Megfeledkezve az alcímben rejlő figyelmeztetésről (nyers változat!), gyanútlanul kezd neki a történetnek, és máris kész a baj: alig ér az első fejezet végére, szembetalálja magát a dühös szerzővel, aki számon kéri rajta, hogy miért kutakodik készülő regényének kéziratában. Az olvasó két megoldás közül választhat: vagy átlapozza a sértett alkotó kirohanásait, és teljes figyelmét a nyers változatból kirajzolódó boszorkányüldözés történetének szenteli; vagy belemegy a játékba, és teljesíti a szerző kihívásait, ami nemritkán azzal jár, hogy neki is alkotóvá kell válnia – hozzá kell adnia saját történetét a készülő regényhez.

Venko Andonovszki a posztmodern macedón irodalom úttörője, minden regényének megjelenése esemény. A Boszorkány elnyerte a Sztale Popov-díjat, az Év regénye díjat, 2002-ben a Balkán legjobb könyvének választották (Balcanica Award); jelen fordítás pedig már az ötödik kiadás alapján készült.