Erling Kagge

Menni

„A járása többet árul el az emberről, mint az arca.”

Miért megyünk? Honnan indulunk és hová tartunk? Erre a kérdésre mindenkinek van saját válasza. Menjünk bár egymás mellett, járás közben bizonyosan más és más élményben lesz részünk. Egyik legfontosabb cselekedetünk az életben, hogy egyik lábunkat a másik elé tesszük – véli Erling Kagge „filozófus világjáró vagy inkább világjáró filozófus”, ahogyan a The New York Times jellemezte.
A Menni egy elgondolkodtató, irodalmi és filozófiai idézetekkel átszőtt esszé a gyaloglás testi és lelki jótékony hatásairól. Arról, hogy soha ne hagyjuk abba a gyaloglást, a világ lassú felfedezésének semmihez sem fogható örömét.
Induljunk hát!

„Gyalogoltam éjjel és nappal, hol a kedvesemtől távozva, hol útban a barátaimhoz. Gyalogoltam erdőkben és hegyekben, jéggel borított síkságokon és városi forgatagban. Előfordult, hogy untam magam a túra közben, volt, hogy eufóriát éreztem, és megesett, hogy a nyugtalanságomtól akartam megszabadulni. Mentem, ha fájdalom ért, és mentem, ha örömben volt részem. Sokszor, ki tudja, miért, csak mentem és mentem. A szó szoros értelmében elmentem a világ végére.”