Marie-Claire Blais

Emmanuel életének egy évszaka

A regény egy 20. század eleji québeci nagycsalád mindennapjait mutatja be. A fűtetlen házban a gyerekek úgy élik túl a kemény kanadai telet, ahogy tudják, ivásba, homoszexualitásba menekülve. Az erőszakos, analfabéta apa számára nem fontos a tanulás. „Fő, hogy (a gyerek) tudjon tehenet fejni és fát vágni”.
A halál gyakori vendég a családban, csecsemők halnak meg, kamaszok lesznek öngyilkosok. A rendkívül tehetséges, ám tüdőbeteg Sovány Jean noviciátusba kerül, ami „az a különös kert, amelyben, mint másutt is, szárukat egymásba fonva nőnek a bűn és az erény bájos növényei”, és ott éri a halál.
Öccse, a Hetedik, nem tudván szabadulni lopási kényszerétől, iskola helyett csavargással és üzleteléssel tölti idejét.
Húga, Héloïse Sovány Jean jóslatának megfelelően a zárdából a bordélyházba kerül.
Az újszülött Emmanuel túlélte a telet. „… már nem fázott. A nap ragyogóan sütött. Nyugodt melegség keringett az ereiben, miközben nagyanyja ringatta. Emmanuel kijött a sötétségből.”

A regényt egy tucat nyelvre lefordították, filmre adaptálták, 1966-ban Médicis és Jean-Hamelin díjjal jutalmazták.