Peter Wohlleben

Erdei kalauz

Az Erdei kalauz izgalmas felfedezőútra hív. Bemutatja a legfontosabb lombos és tűlevelű fafajokat, és elárulja, melyik nyújthat oltalmat a viharban. Mesél rókaodúkról, ahova más "bérlők" is beköltözhetnek, és megismertet a föld alatti, rafinált csőhálózattal, melyet a földigiliszták építenek ki. Elmondja, milyen erdei gyümölcsöket, gombákat, leveleket és hajtásokat szabad és érdemes szedni, s megtudhatjuk, hogy a bükkfa leveleiből finom saláta készíthető. Kiderül, hogy miből lesz az erdei rágógumi, mi az az erdei telefon, és hogy miként tehetnek szert a fák vízhasra. És persze praktikus tanácsokat kapunk arra vonatkozóan is, hogy milyen ruházatban érdemes kirándulni.

"Az öreg bükkállományokban tavaszonként hajtanak ki a makkok. A magoncok szikleveleikkel úgy néznek ki, mintha apró pillangók lennének. Néha egy egész csomó nő ki a földből. De hogy lehetséges ez? A bükkmakkok nehezek és – akármerről fúj is a szél – mindig függőlegesen hullanak le az anyafájuk alá. Tisztán statisztikailag nézve a törzs körül kellene kikelniük. Jó, rendben, két-három elkóricálhat egy kicsit messzebbre, de tíz vagy még több? Nem, nem a véletlen játszik itt szerepet, hanem a mókusok, vagy még inkább az egerek. Ősszel itt raktározták el téli tartalékaikat, hogy aztán a hótakaró alatt kényelmesen falatozhassanak az olajos magvakból. A magoncok tehát egy múltbeli kis drámáról árulkodnak: télen arra járhatott egy éhes róka, amely elfogyasztotta a szorgos egérkét. Az apró rágcsáló begyűjtött tartaléka tehát gazdátlanul maradt a földben, és így tavasszal ki tudott csírázni."