Pitti Zoltán

Gazdasági teljesítmények kontra társadalmi elvárások

A nyolcvanas évek második felében gyakran hangzott el: „Bár úgy élhetnénk, ahogy élünk!” Azóta eltelt több mint húsz év, s a mondás ma is igaz, pedig mennyi minden sűrűsödött a mögöttünk hagyott két évtizedbe. Átalakult a politikai rendszer, megújult a gazdaság, változott a társadalom összetétele.

Szerzőnk – tudományos kutatóként és gyakorló közgazdászként – időutazásra hívja az olvasót, s azt mutatja be, hogy a rendszerváltozás óta elért eredmények mennyiben voltak képesek összhangot teremteni a társadalom igényei és a gazdaság teljesítményei között. Tényekből és számokból levont következtetései figyelmet érdemlőek a közvélemény és a döntéshozók számára egyaránt. Fontos megállapítás, hogy a ’90-es évtized külföldi befektetései nélkül a magyar gazdaság nem lett volna képes új növekedési pályára állni, ám a szinte korlátlanul érkező külföldi források elkényelmesítették a hazai döntéshozókat, s elmaradt a magyar gazdaság modernizálása.

A fordulat a hazai kkv-szektor felé későn következett be, s az erőtlen hazai vállalkozások pénztőke, tudástőke, helyenként erkölcsi tőke hiányában nemcsak képtelenek a gazdasági növekedés motorjává válni, de a bővített újratermelés követelményeit is csak korlátozottan képesek teljesíteni. Ebből fakadó gondjaink önmagukban is figyelmeztetőek, ám a 2008. évtől kibontakozó gazdasági válság nyilvánvalóvá tette, hogy a gazdaság teljesítményei messze elmaradnak a társadalmi igények változásától, s ez az ellentmondás csak egy átfogó gazdaságfejlesztési stratégia kidolgozásával és következetes végrehajtásával oldható fel. Könyvünk e feladatok teljesítéséhez kíván támpontokat adni.